Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Körmendi Batthyány kastély-együttes a várparkkal



A város északkeleti sarkán emelt épületről, a mai várkastély elődjéről csak 1459-ből van tudomásunk, melyet a korabeli oklevelek „castellum” elnevezéssel illettek. Építtetőjében az akkor Körmendet birtokló Szécsényi családot gyaníthatjuk. Ezt a négy saroktornyos, szabálytalan négyszög alaprajzú, egyemeletes várat, melyet vizesárok vett körül, s bejárata a nyugati oldalán volt, Batthyány I. Ádám az 1600-as évek közepén Filiberto Lucchese tervei alapján építtette át. Ezután már mind a négy oldalon emeletes épületszárnyak álltak, a tornyok ezek fölé magasodtak.
Az épületet a megváltozott igényeknek megfelelően Batthyány Lajos gróf, a későbbi nádor a 18. század első felében jelentősen átépítette. A védműből mozgalmas alaprajzi és tömegelrendezésű, európai barokk udvari pompát idéző kastélyegyüttest emeltetett Donato Felice de Allio tervei alapján. A kastély távolabbi környezetét is bevonták a hatáskeltés körébe: épületeit egyetlen észak-déli tengelyre fűzték föl, melyeknek két oldalán melléképületeket emeltek. A főépület előtt elhelyezkedő melléképületek közül a nyugati kocsiszín volt, itt tartották az udvari hintókat. A keleti épületben a hátaslovak istállója kapott helyet, falán kétoldalt hét-hét falba épített vörös márvány etetővályúval. A déli udvar kétemeletes épületei közül a nyugati volt a lovarda. A keleti épület többféle célt szolgált. Földszintjén volt a nagyobbik Sala Terrena, a festéssel gazdagon díszített, márványoszlopsoros nyári nagyterem. A felette lévő kisebb csarnok ugyancsak ünnepi alkalmak céljaira szolgált. Az egyterű második emeleten abban az időben a levéltár és a könyvtár helyezkedett el. A következő, szemben lévő épületek szolgálati lakások voltak, itt lakott a hitbizományi jószágigazgató és a körmendi várnagy. A kastélyt a 19. században többször is átalakították, az épület klasszicista homlokzatot, erkélyt és manzárd-tetőt kapott. 1915-ben dr. Batthyány László örökölte meg a hercegi címet és a hitbizományt. Az ő nevéhez fűződik a reprezentatív II. emelet átalakítása, és gazdag neobarokk stukkódíszítésének elkészítése 1920-ban.
1945-ben Batthyány-Strattmann II. László kénytelen volt a körmendi kastélyt elhagyni, melyet az orosz hadsereg foglalt el. Az épületben laktanyát alakítottak ki, ez erkélyt tankokkal döntötték le. Amikor az orosz katonák 1957-ben elhagyták a kastélyt, a főépület berendezései ugyan már nem, de belső dekorációja még épségben megvolt. Ezt követően a kastély belső tereit több ízben is érzéketlen módon megváltoztatták, közülük az 1960-as évek elején kollégiummá történő átalakítás volt a legkártékonyabb. Ekkor leverték a reprezentatív szint gazdag stukkódíszeit, falakat bontottak el, melyek anyagát nem szállították el, hanem feltöltésként elhelyezték a földszinti helyiségekben. Az utolsó nagyobb átalakítás 2001-ben történt, amikor a kastélykápolnát állították helyre eredeti, 3 szintes formájában.



A körmendi várkastély értékes melléképületeivel, és az ezekhez szervesen kapcsolódó ma is csaknem 40 hektáros parkjával legjelentősebb műemlék-együtteseink közül az első tíz között tartjuk számon. Az egész kastély együttes fő megközelítése délről nyílik, innen, a Rábának a főtengelybe helyezett hídjától futó fasoros út vezet a Herkules-szobrokkal díszített főkapura. A Várkert, Körmend belterületén, annak északkeleti szélén helyezkedik el, országos védettségű természetvédelmi terület. A kastély, és parkja szerves egységet alkotnak.
 Érdekessé teszi a parkot területének nagysága, s az, hogy viszonylag sértetlenül egyben megmaradt, épített, alakított jellege ma is jól érzékelhető. Különlegessége abban is rejlik, hogy kevés helyen látni az országban ennyi idős fát, itt nem ritka a másfél, két méteres átmérőjű fa sem. 
A várkert termőhelyi adottságait elsősorban a Rába folyó határozza meg, amely a park szempontjából mindig is fontos volt. Talaja tápanyagban gazdag, s ez tette lehetővé fáinak hatalmas méretét, amelyek a tényleges koruknál jóval többet mutatnak. A Várkert növényzetének vízellátását a csapadékon kívül a Rába határozta meg, azonban a védőgát építése kedvezőtlen irányba befolyásolta a vízellátást, mert a folyó, Várkertet kísérő medrét kiegyenesítette. 
2009 és 2011-ben fontos fejlesztések történtek, például vízpótló és leürítő árok készült, aminek segítségével megtisztították a tavat a felgyülemlett üledéktől. Vízparti valamint vízi növények telepítése is megtörtént. 2011-ben, egy patakrendszer segítségével, a Rábából kiszivattyúzott víz segítségével táplálják a park idős fáit. Ezáltal csökkent a fák csúcsszáradása. A vízfelület leárnyékolására úszó, és felúszó levelű növényeket, valamint szűrésre és tápanyagkivonásra hínárokat is telepítettek.
A park karakterét tekintve inkább lombos fákból áll, amely várhatóan a továbbiakban is így marad. A faállományban három korosztály különíthető el: A hajdani ligeterdő maradványfái, 220-270 éves korral, a tájképi kert, korábban ültetett 120-170 éves fák, és az 1956 után ültettetek, amelyek 40-50 évesek. A Várkert különleges értéke, hogy 2 féle növénytársulás alakult ki egymás mellett, a Rába menti növénytársulások, a védettebb részeken pedig az ártéri keményfás ligeterdők. További érdekesség, hogy a zöld virágokat termő észak-amerikai származású tulipánfának feltehetően itt található az első hazai telepítése. Fái közül méret tekintetében leghíresebb a platánfája, amely hazánkban a legnagyobb: kerülete 780 cm.

A park története szorosan kapcsolódik a várkastély, és a Batthyányak történetéhez. A Batthyányaknak meghatározó szerepük volt, a XVI. század második felében lévő magyar díszkertkultúrában. A mai kastélypark nyomainak megjelenése a XVII. század első évtizedeire tehető, miután 1605-ban Batthyány II. Ferenc vette meg a birtokot. A XVIII. századi, új típusú kastélyt nagyszabású, az épülethez kapcsolódó, geometrikus alaprajzú, látványos és ünnepélyességre törekvő, Versailles-t idéző park övezte. A kastélyegyüttes,és a kert – barokk átalakítási terveit egy olasz építész, Donato Felice de Allio készítette. Chevreux kapitány idejében, 1770-78 történt a kastély körüli barokk park első átépítése is. 
Az ifjú Batthyány Lajos gróf 1775 körül kezdte meg a park átformálását. A kastély 1799-es leltára szerint Johann Martin Fishernek, a kor leghíresebb bécsi akadémiai szobrászának, több, 1786 előtt készített műve állt a kastélykertben, a még ma is álló Vertumnus és Pomona, valamint Zephirus és Flora szoboregyüttesek. Továbbá a leltár még említi a Mercurius és Jupiter, illetve a Szükségszerűség elnevezésű szobrokat.
A Kybelé istenanya szobor, a Gessner emlékkő, és a tó lefolyása mellett levő nimfa-oltár is Johann Martin Fisher munkái. A XVIII. század utolsó éveiben megkezdődött a klasszicista átalakítás, amely a barokk időkhöz hasonlóan, most sem választható el a kert átépítésétől.
A kastélyparkot 1795-1810 közötti későbarokk korban alakították át tájképi kertté, így a XIX. század közepére kialakult jelleg, ebből a korból való. 

A századfordulóra, a korabeli leírások alapján, a park elvesztette régi pompáját. A második világháború, és az azt követő szocialista rendszer létrejötte Magyarországon, hatalmas pusztítással járt. A kastély és a park állami tulajdonba került. Az 1970-es években történt utoljára a Vadászlak környezetében nagyobb méretű növénytelepítés, ezáltal gazdagítva a Várkert növényfajait. Azonban a 70-es években a gondozatlanság miatt megjelentek bizonyos invázív fajok, mint pl: a Bálványfa, akácfa, és a japán keserűfű. Ezek, elterjedése veszélyeztette volna a Várkert növényvilágát, viszont a 2011-es pályázat megvalósításának köszönhetően sikerült megmenteni a növényvilágot.