Kercaszomor a magyar-szlovén határon fekszik, Körmendtől 40 km-re, az Őrségben. 

Szomorócot 1919. augusztus 12-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megszállták. A falu lakossága ebben az időben színmagyar volt.

1920. augusztus 1-jén a helyi lakosság fegyverrel szállt szembe a betolakodókkal. Az akció 23 órakor indult a Kerca községben állomásozó határőr kirendeltség vezetője, Rankay József hadnagy vezetésével; 17 határőr és a hozzájuk csatlakozó kercai és szomoróci férfi lakosok részvételével. A megszállókat Domonkosfáig űzték. A küzdelemhez szükséges fegyvereket Rankay József határőr főhadnagy adta a határőrség készletéből. A Szomorócról menekülő megszálló katonák eldobálták fegyvereiket, és a szomoróci felkelők ezeket is összeszedték. A megszállók azonban többszörös túlerőben voltak, ezért a felkelést órákon belül leverték, és Szomoróc ismét idegen uralom alá került. A határőröket és a kercai felkelőket visszaszorították Kercára, sokukat bebörtönözték.

Bátor helytállásuk és hazaszeretetük eredményeképpen a határmegállapító bizottság úgy döntött, hogy Szomorócot vissza kell adni Magyarországnak. 1922. február 8-án a megszállók kivonultak, és február 9-én Szomoróc csatlakozott az anyaországhoz.

Kercaszomor képviselőtestülete 2002 februárjában rendeletet alkotott arról, hogy kéri a falunak a "Communitas Fortissima", a (legbátrabb falu) címet. Kérvényüket a Vas Megyei Közgyűlés támogatásával terjesztették a Belügyminisztérium elé. Addig is a 2002. augusztus 1-i falunapon felavatták a felkelés Szervátiusz István alkotta emlékművét, a Vas Megyéért Egyesület pedig megítélte a falunak a "Vas Megye Legbátrabb Községe" címet. A Magyar Országgyűlés 2008 október 27-én odaítélte a községnek a Communitas Fortissima címet.