Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Szőcei Tőzegmohás Láprét



Az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb és leghíresebb fokozottan védett része az
Őrség keleti peremterületén fekvő szőcei tőzegmohás láprét és patakvölgy, mely értékes növénytani ritkaságokat őriz. E láprétek különlegessége abban rejlik, hogy a talajviszonyok, a speciális hidrológiai és mikroklimatikus körülmények olyan feltételeket biztosítanak, melyek kedveznek a tápanyagszegény környezetet és a hűvös éghajlatot kedvelő jégkorszaki reliktum növényfajok megtelepedésének. Mindemellett a láprétek fennmaradásához az itt élő lakosság is hozzájárult az évszázadokon keresztül folytatott hagyományos gazdálkodással.
A tudomány számára Pócs Tamás és munkatársai fedezték fel a területet. Kutatási eredményeiket az 1958-ban megjelentetett Vegetationstudien im Őrség című német nyelvű könyvben foglalták össze, így Szőce bekerült hazánk botanikailag kiemelkedő jelentőségű területei közé.
Ekkor azonosították a területen az azóta sajnos eltűnt tőzegkákát, mely Magyarországon csak Szőcén volt megtalálható. A láprét értékeinek megismertetése érdekében az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság 2014-ben egy tanösvényt és egy ökoturisztikai bemutatóközpontot hozott létre, mely a Lápok Háza nevet viseli.

A láprét mai értékét a számos védett növényritkaság adja. Ezek közül jelentős a láprét nevében is szereplő tőzegmohafajok jelenléte. A védett jégkorszaki reliktum fajok közt említhetjük a tőzegmohák környezetében élő rovaremésztő kereklevelű harmatfüvet. Levelei vöröses mirigyszőrökkel borítottak, melyek cukros, ragadós nedvet bocsátanak ki, ezzel csalogatva a táplálékul szolgáló apróbb rovarokat. Szintén reliktum faj a rózsafélék családjába tartozó tőzegeper, melynek 1962-ben még csak a szőci lápokon ismerték hazai előfordulását.
1995-ben fedezte fel Lájer Konrád a Szélesvízi-réten hazánk egyik legritkább növényét, a Vörös Könyv által közvetlenül veszélyeztetett kategóriában sorolt északi sást. A láprét jellemző állományalkotója a kékperje és a szőrfű. Nem védett ugyan, de a hangyaboglárka lepkefajok tápnövényeként fontos és nagytömegben előforduló faj az őszi vérfű.

A botanikai értékek mellett említésre méltók a zoológiai értékek is. A Szőce-patakban szép számban megtalálható a védett folyami rák, melynek különlegessége, hogy csak a tiszta, friss vizű patakokban él, ezért számít ma már ritkának. A patak melletti réteken változatos szitakötő- és lepkefajok figyelhetők meg.