Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Szőlő Jövésnek Könyve - Kőszeg



A kőszegi szőlőtermelés és borkészítés története több évszázadra nyúlik vissza. 1279-ben Kőszegi Iván és Miklós grófok birtokaik megosztásakor a szőlőkről és pincékről is rendelkeztek. Az Anjouk idején Pozsony és Sopron mellett Kőszeg a legjelentősebb borkereskedő, borexportáló városok közé tartozott. Károly Róbert 1348-ban engedélyezte, hogy a kőszegiek saját boruk mellett a rohonci és csepregi borokat is szállíthassák a délnémet területekre. A szőlőtermelő területek nagysága a XIX. századra már megközelítette a 400 hektárt. 



"Eleitül ezen Nemes Városban bévett szokás szerint Szent György napján, úgymint szokott, bírói választás napján az hegymesterek az tanácsházba szoktak szőlő jövíseket hozni, melyek által az városi lakósok is az borbéli terméshez reménségek volt, és ezen jövisek akkoráig könyvben nem rajzoltattak…"- olvasható a kőszegi Szőlő Jövésnek Könyve első lapján.



Kőszeg egykor híres szőlő- és bortermelésének nevezetes dokumentuma a könyv. A kőszegi "szőlőjövés" rítusa valószínűleg egy középkori jogszokásból alakulhatott ki. Sárkányölő Szent György napja a XVIII-XIX. századig országszerte a közigazgatási év kezdetének számított, a városi tisztújítások napja volt. A Kárpát-medence szőlőtermő vidékein a hegyközségek is ezen a napon tartották a második törvénynapjukat. Április 24-én ebbe a könyvbe rajzolták le az első tavaszi szőlőhajtásokat, a jövéseket. A XVII. század elején a tisztújítás részeként jegyezték le a hajtások bemutatását, ez a szokás valószínűleg már a XVI. században is élt. A város tisztségviselőinek megválasztása a régi belső és külső tanácsnak a lemondásával kezdődött és a hivatalviselőkével folytatódott. Ezek közé tartoztak a hegymesterek, akik "a szőlőhegyről jelképet hoztak" a választásra. Ezután következett a tisztújítás második része: az új gazdálkodási év tisztségviselőinek megválasztása. A hajtásokat a tisztújítási ünnepség első felében hozták be az önkormányzati testületek elé, mégpedig azért, hogy az új városbíró már az új hajtásokba vetett reménysége jegyében vállalhassa hivatalát.



Az európai kultúrtörténetben ez a gyakorlat példa nélkül áll.
A könyvben a mintavétel helyét 1930-tól többnyire megjelölték. Volt ebben némi céltudatosság is: a dűlők között mikroklimatikus különbségek vannak, ezért a különböző évjáratú hajtások valójában csak következetes mintavételezéssel vethetők össze. A bejegyzett szőlőfajtákat illetően a Szőlő Jövésnek Könyve valóságos kincsestár. Az értékes szőlészeti forrás kiértékelése nagy munkát ró az utókor szakembereire. Eddig az 1930 és 1980 közötti adatokat dolgozták fel, melyekből kiviláglik, hogy a fehér borok közül népszerű volt az Olaszrizling, a Furmint, a Saszla és a Zöld muskotály, míg a vörös borok közül a Burgundi, a Kékfrankos és a Kövidinka.


Az első kötet utolsó bejegyzésére 1991-ben került sor. 2013-ban a szőlővesszők bemutatásának és berajzolásának hagyományát felvették a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe.