Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Az Őrség református hagyománya




A történelmi Őrség múltjának meghatározó részét képezi a református hit.  Az Őrség népe 1550 táján csatlakozott a vallásújítókhoz. Az őrségi reformátusság szerepét igazolja, hogy a Vas megye egészét és Zala egy részét magában foglaló egyházmegye neve előbb 1657-től-1709-ig, majd az 1808-as megújulástól napjainkig Őrségi Egyházmegye.
A XVI század közepétől az Őrség népe protestáns hitre tért át. Nagy többségük a Kálvini eredetű református hitre tért, míg az Őrség nyugati peremén a Lutheri Evangélikus egyház is talált híveket.



Nagy szerepe volt a református hit meggyökerezésében a szintén erre a hitre tért Nádasdi Tamás és Batthyány Boldizsár főuraknak is.
A reformáció megjelenését nem sokkal követte a Habsburgok által elrendelt ellenreformáció, aminek hatásait bő évszázadig szenvedte a hitéhez hűséges Őrségi nép.



A főurak birtokaik védelmében hamarosan visszatértek a katolikus hitre és ezt várták volna el a birtokaikon és azok közelében élőktől is. Az Őrség népe a szenvedések és meghurcoltatás árán is ragaszkodott hitéhez, és ellenálltak.
Átmenetileg segítségükre volt a Rákóczi Fejedelem által kirobbantott szabadságharc, amihez hamar csatlakoztak, és ami szabadságot adott a református vallásgyakorlásnak is. Sajnos a szabadságharc bukása után súlyos büntetés, és újabb üldözés következett.



Már az 1681-es Soproni Országgyűlésen elrendelték, hogy a reformátusok a környéken csak két templomban gyakorolhatták hitüket Kustánszegen, és Felsőőrön, de az Őrségiek kisebb-nagyobb sikerrel egy időre megvédték templomaikat. Például az Őriszentpéteri Szent Péter vártemplomban még 1732-ig református istentiszteletek voltak, hasonlóan a Szentgyörgyvölgyieket befogadó Velemérben is.. Ezt követően minden templomot elvettek, leromboltak, vagy a katolikusoknak adták át őket, és megszűntek a református iskolák is, eljött az "árvaság kora" amikor az őrségi hívő emberek Kustánszegre esetleg Felsőőrre gyalogoltak el, hogy hitüket gyakorolják. 
Sokan a kevésbé szigorú üldözéssel sújtott Somogy megyébe települtek át. Ez volt az Őrség első nagy népességvesztése.



Tartott mindez 1781. október 25-ig, amíg II József kibocsájtotta türelmi rendeletét, mely szerint "a Reformátusok megújíthatták gyülekezeteiket és "torony nélkül, nem utcára nyíló bejárattal templomot is építhettek"



Az őrségiek hamar léptek, és a községi elöljárókból választott presbitériummal felélesztették gyülekezeteiket. Megkezdődtek a templomépítések is. A rendelet magyarázatot ad arra, hogy miért olyan különösek az Őrségi református templomok, miért nyílnak többnyire úgynevezett "pitvarra" vagy belső udvarra, és miért épült annyi harangláb is. A teljes szabadságot 1848-ban kapták vissza és ekkor a legtöbb településen megépültek a jellegzetes betlehemi csillaggal ékített tornyok is a templomokhoz. Végre szabadon gyakorolhatták hitüket az őrségiek, később egyre nagyobb békességben az áttért, vagy betelepült katolikusokkal.



Az Őrség képéhez hozzátartoznak a falvak református templomai, harangtornyai, bár a népesség és a hívők számának fogyása rányomta bélyegét a gyülekezetek életére, még mindig jelentős az Őrségi reformátusság.