Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Magyarszombatfai fazekasság hagyománya



Közel 700 éves élő hagyománnyal büszkélkedhet az őrségi, belső-őrségi fazekasság. Van rá remény, hogy tovább fejlesszék e hagyományt, új műhelyeket hozzanak létre. A magyarszombatfai fazekasság egyre népszerűbb a turisták körében is. Az ott készült gyönyörű, a hagyományokból építkező motívumú eszközöket, egyre többen keresik. Szívesen vásárolják az ide látogatók. A termékek országosan is elismertek.



Vas megye délnyugati részén a hegyekből folyó egyik patak völgyében található Magyarszombatfa, ahol emberemlékezet óta a lakosság nagy része gerencsér. Gerencsérnek vagy gelencsérnek mondják az agyagművest a Dunántúl délnyugati és az Alföld déli részén. Már a XIV. században ismeretes volt az őrségi fazekasság. Az Őrség agyagos talaja megalapozta a fazekasság kialakulását. A jó minőségű, tűzálló agyag és az edények égetéshez szükséges rengeteg fa tette lehetővé az itt élő emberek megélhetését. 



Az igazán jó minőségű kékes vagy fehér földért négy-hét méterre is le kellett ásni. Fele-fele arányú keverékéből használati edényeket, a felette lévő sárga földből víztartó edényeket készítettek. A régi agyagbányák kutakra emlékeztetnek, ahonnan melencébe rakva adogatták ki az agyagot a felszínen várakozóknak. Az agyagot hazaszállították, gondosan letisztított helyre rakták, ahol az eső megáztatta, fagy megszaggatta. Az előkészített agyagot áztatták, majd a műhelyben tömbbé verték. Ezután jött a szelés majd a taposás, melyet több alkalommal is megismételtek. Az agyag pattogtatása és gyúrása után következhetett az edények megformálása. Nem a díszítettség adja meg művészi értéküket, hanem a fejlett formaérzék az edények nemes vonala, a részletek kidolgozásának finomsága. 



Az edényeket az alábbi színekben mázolták: zöld, barna, sárga, fehér.  Készítményeiket Somogy megyébe vitték, mert ott jó a termőföld, de agyag nem volt. A két vidék termékei kölcsönösen kiegészítették egymást, hagyományos cserekereskedelem alakult ki közöttük; a fazekas termékeket szemes takarmányra cserélték. 



A Belső-Őrség jellegzetes agyagműves foglalkozása nemzedékről-nemzedékre szállt; a korongozás szakmai titkain kívül az agyag kitermelésének és előkészítésének fogásait is átörökítették.  Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér tarozik a híres belső-őrségi fazekas falvakhoz, de legjobban Magyarszombatfán maradt fenn a fazekasság.
 A településen működik az Őrségi Fazekasok Egyesülete, melynek célja a hagyomány megőrzése, továbbvitele. Az egyesület 15-20 tagból áll. 2012-ben több fazekas is elnyerte a nemzeti parki védjegy megtisztelő címet. A településen működő Fazekas-házban megtekinthető a mesterség története; ennek célja, hogy a fazekasságot megismerhessék az Őrségbe látogató turisták. 
Az őrségi fazekasság az egész megye számára jelentős értéket jelent.