Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Chernel István szellemi és tárgyi öröksége



Chernel István (1865. Kőszeg – 1922. Kőszeg) természettudós, a legnagyobb magyar ornitológus, ám személye mégis inkább csak szakmai körökben ismert. 
Kiváló vadász, síelő, zenerajongó, zeneszerző, fényképész, író, a madárvilág elmélyült kutatója és védelmezője volt. A földbirtokosi, nemesi családból - édesanyja gróf Tolnai Festetich Mária, édesapja Chernel Kálmán volt- származó fiú 1887-es erdélyi tanulmányútja kapcsán Hermann Ottóval (akit édesapja, Chernel Kálmán indított el pályáján) megismerkedvén döntött úgy, hogy az ornitológia felé fordul. 



Madártani munkássága elsősorban a madarak gazdasági jelentőségére, védelmére és vonulására terjedt ki. Madártani megfigyeléseit elsősorban a Hanságban, a Velencei-tó nádasaiban, a Duna árterületén, a Felvidéken és az Al-Duna tájain tette. 1898-ban jelentette meg a magyar birodalom madarainak névjegyzékét, amelyben a latin nevek mellett az egyes fajok magyar elnevezései is szerepeltek; ezzel megvetette a magyar nomenklatúra alapjait. Főműve, a két kötetes „Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” az első, magyar szerző tollából megjelent madártani monográfiának tekinthető. Az Országos Állatvédő Egyesület alelnöke volt, létrehozta annak kőszegi fiókegyesületét, amerikai mintára megszervezte a „Madarak és fák napját” 1902-ben. 



Herman Ottó halála után kinevezték a Madártani Intézet tiszteletbeli igazgatójának, miniszteri tanácsosi ranggal.
Számos madárfaj hazai előfordulásának, illetve költésének első megfigyelése fűződik nevéhez, összeállította a Bibliographica Ornithologica Hungaricát (1888). Megalapította a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi tárát. A 200 példányból álló gyűjteményt, a madarakat élőhelyeik, illetve káros, vagy hasznos mivoltuk alapján csoportosítva mutatta be. 



Norvégiában 1891-ben ismerkedett meg a sível és a síeléssel, amiről 1893-tól több népszerűsítő cikket írt, majd 1896-ban megírta és kiadta A lábszánkózás kézikönyve című könyvét, amiben Magyarországon elsőként ismertette e sportot. E művével lerakta a hazai sí szaknyelv alapjait.



Sírja a kőszegi temetőben található, szülőházán emléktáblát helyeztek el. Egykori kertjében, ma madárvédelmi mintatelep és emlékmúzeum működik Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont néven.