Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Kőszeg, mint várváros és középkori védművei




Kőszeg a történeti Vasvármegye egyetlen szabad királyi városa volt, középkori védőműveinek jelentős része ma is látható. Magyarországon a tervezett várváros egyetlen megtestesítője.



Kőszeg alapítását elsősorban politikai és földrajzi okok magyarázzák. Az ország egyik legnagyobb oligarchiájává váló Kőszegi család hatalma és a nyugati határ mentén húzódó védelmi rendszer erősítése okán dönthetett a város alapításáról, kialakításánál figyelembe véve szövetségesük, II. Ottokár ugyanezen célokból alapított várvárosainak jellemzőit: a négyszög alaprajzú város, sarkában a szintén szabályos elrendezésű várral. Károly Róbert 1327-ben felszámolta a Kőszegiek kiskirályságát, majd királyi várossá nyilvánította Kőszeget. 1336-ban tíz év adómentesség fejében kikötötte a városfalak felépítését, körbekerítve a várat is. A királyi, később földesúri vár védelmébe történő bevonásával egységes rendszer alakult ki. 



Az Öregtorony és az Alsókapu-torony között látható legjobban ma is a városfal magassága és szélessége. Az eredetileg 160-180 cm körüli kavicságyba vagy agyagba alapozott falakat körülvette sövény vagy fakerítés, esetleg gerenda vagy tömésfal is. A városfalhoz kívülről, utólag csatlakoztatott kerek Hóhár vagy Hóhér-torony elnevezését abból eredeztetik, hogy a város szolgálatában álló ítéletvégrehajtó itt kapott szállást. 



A Badstube-nek is nevezett Fürdős - torony (később Halász Kapu) 1551-ben a két saroktorony tehermentesítésére készült, hogy a falakat ostromlók közelebbről és hatékonyabban tarthassák tűz alatt. Miután védelmi szerepére már nem volt szükség, kaput vágtak rá, ami a harmadik bejáratát jelentette a városnak. 



A Molczer – tornyot nevezték Csigás-, Czigány- sőt Börtön-toronynak is. Építését 1529 óta tervezhették, csak idő és pénzhiány miatt nem kerülhetett rá sor. Az 1532-es ostrom után azonnal belefogtak elkészítésébe, a védelmi rendszer leginkább hiányzó része lehetett, melyet sürgősen pótolni kellett. 



Az Alsókapu-toronyból a városba vezető, szekérrel is járható kereskedelmi és hadi útvonalat felügyelték. A vizesárok felett évszázadokon át csapóhíd nyúlt át, amit a 18. században kőhíddal váltottak ki. A forgalmat akadályozó szűk átjárója miatt 1880-ban lebontották, de egyes falrészei fennmaradtak. Ugyan nem pontosan a helyére, de 1932-ben a török ostrom 400. évfordulója alkalmából felépítették a ma látható Hősök tornyát. 



Az Öregbástya a városvédelmi rendszernek a váron kívüli tagja, elhelyezése és mérete már a tűzfegyverek megjelenéséhez való alkalmazkodást mutatja; az ágyúkat sokkal hatékonyabban lehetett működtetni a város melletti dombokra állítva. Később ún. kettős falat alakítottak ki, amelyet Zwingernek hívtak, erről kapta nevét a torony. 



Az Öregtorony és a vár közötti hosszú falszakasz középtáján védműnek építették a Sarkos - tornyot. Téglalap alaprajza eltér a korszakban készített többi – kerek – toronytól. A városfal fölé emelkedett, de az 1870-es években, akkori tulajdonosa dr. Weisbacher Antal természettudós visszabontásra ítélte. 



Az ostrom során megsérült, fából készült Felső-kaputornyot 1549-ben építették újjá, majd 1836-ban lebontották, így alaprajzait a feltáró ásatás után az utca kövezetén jelenítették meg. 



A Lombai-torony mai  elnevezése a német Laubenwein kifejezés elferdítéséből alakult ki, amely arra utal, hogy a város jelentős borraktárát helyezték itt el, ugyanakkor első megnevezése Víztoronyként maradt fenn, a benne található vízemelő szerkezet miatt.