Értéktár Bizottság

Tudjon meg többet a megyénkben létrehozott értéktár bizottságról

tovább
Vas megyeiÉrtéktár

Böngéssze a megyei értéktárba bekerült értékeinket

tovább
Javaslatmegyei értéktárba

Tekintse meg, hogy hogyan jelölhet értéktárunkba új értéket

tovább
Kapcsolatlinkek

Elérhetőségeink és együttműködő partnereink

tovább

Vépi Kántorkönyv



A nyomtatott egyházi énekeskönyvek széleskörű elterjedése előtt a kisebb települések kántorai jórészt maguk írták össze saját használatra a helyi hagyományoknak, szokásoknak, igényeknek megfelelően a XVIII. századtól inkább csak anyanyelvű népénekeket. A Berzsenyi Dániel Könyvtár helyismereti gyűjteményének egyik legértékesebb darabja egy ilyen, a szakirodalomban Vépi Énekeskönyvként emlegetett katolikus kántorkönyv.



A 363 oldalnyi magyar nyelvű kéziratos gyűjteményt a 146. lapon rejtőzködő „Anno Domini 1731. die 23 9bri Nicalaus Mesterhazi, Ludi Rector Vépiensis” beírás ugyan egyetlen személyhez, az 1725 és 1768 között vépi iskolamesterként szolgált Mesterházi Miklóshoz köti, de bizonyos, hogy több kéz alkotta. Az első 28 oldala sajnos hiányzik, de még így is mintegy 420 éneket tartalmaz, melyek egy része korábbi gyűjteményekből ismert, hagyományos anyag, de vannak köztük olyan szövegek is, amelyek sehol másutt nem fordulnak elő, eredetük teljesen ismeretlen, de a XVIII. századnál bizonyosan sokkal régebbiek. Talán egy akkor még elérhető, de azóta elveszett, régi szövegforrásból származnak.



Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós szerint a kézirat számunkra gyakran „különös” helyesírása idegen eredetű, osztrák vagy morva kántor közreműködését jelzi, és annak is bizonyítéka, hogy az énekek egy részét a helyi szájhagyományból írták le, hiszen meglévő hivatalos énekeskönyvekből kimásolva aligha követték volna a meglehetősen sajátos írásmódot, az ékezetek, a nagybetűk és kisbetűk tetszés szerinti használatát, a különös írásjeleket és a Vas megyében általánosan elterjedt i-ző nyelvjárást.



A különböző iskolázottsági szintű írók, másolók által papírra vetett énekek néhol kifejezetten nehezen olvashatóak. Egyes énekek dallamát szöveggel, máshol kezdetleges kottával jelzik. A szöveget helyenként egyszerű tollrajzok, iniciálék kísérik. A lapok sarkai a gyakori használat miatt elsötétedtek, a kézírás ezeken a helyeken megkopott. Az egykorú, sötétbarna, három valódi bordás, borjúbőr kötés tábláját vaknyomással díszítették.



 A kötetet 2008-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának és a szombathelyi közkönyvtár alapításának 125. évfordulóján szervezett „örökbefogadási” kezdeményezésnek köszönhetően a könyvtár restauráltatta. 2014 óta digitalizált formában is hozzáférhető.